2013. május 1., szerda

Makara Máté kérése

Máté Apa legynagyobb fia. Együtt éltünk több mint egy évet, és úgy éreztem, nagyon megkedvelt minket. Mi is őt, de most ez a bejegyzés róla szól. Amikor elköltöztünk, nagyon el volt szontyolodva. Azért, hogy már nem láthat bennünket minden nap, és hogy milyen lesz az élete nélkülünk.

Azzal vígasztaltam, hogy hozzánk bármikor jöhet, csak szóljon. Tényleg szívesen látjuk. Aztán ott vannak a hétvégék is, amikor Apa is jobban ráér, és csinálhatunk jó dolgokat együtt.
Úgy láttam akkor, hogy ezek az opciók megnyugtatják Mátét.
És engem is megnyugtatott, hogy Bencének van egy bátyja, aki majd néha megmutatja neki, hogy "működnek" a nagyfiúk.
Aztán eltelt cirka 5-6 hét.
Máté egyetlen egyszer látogatta meg Bencét, bár az inkább találkozónak tekinthető Apával, hogy továbbmenjenek a szemközti H&M-be nadrágot venni.
Egyetlen hétvégén sem ért rá, mert vagy be volt táblázva saját programokkal a hétvégéje, vagy ha lett volna is egy közös program, nem készült el időben, ezért Apa otthonhagyta büntetésből.
De most végre jelentkezett!!!
Nagyon örültem neki. Aztán meg mégsem. Ezt írta a fácse cseten:
"Szia.
Azért írtam mert azt szeretném kérni, hogy valamelyik blogodra ki tudnád-e posztolni azt, hogy mindenki lájkolja ezt: https://m.facebook.com/photo.php?fbid=600078526671647&id=514395021906665&set=a.600078500004983.1073741834.514395021906665&refid=17
és maga a mobile point szaküzlet oldalát, mert akkor akinek a legtöbb lájkja van, megnyeri azt a samsung galaxy s2 bétát, ami egy ilyen nagyon ritka telefon, csak pár darabot gyártottak belőle.
Ja most néztem, hogy meg is kell osztani az oldalt...
Csak úgy érvényes a lájk."
 
Hát megtettem. És most engedjetek meg egy személyes üzenetet Máténak, aki gondolom ellenőrzésképpen el fogja olvasni e sorokat.
 
Kedves Máté!
 
Amint látod kitettem a blogomra, amit kértél. És ha már itt jársz, válaszolnék néhány fel nem tett kérdésedre is.
 
Kösz, jól vagyunk. Bence egyre ügyesebb, pont olyan falánk, mint Te vagy, és nagyon édi.
Hála Istennek a múltkori játszótéri sebesülései már begyógyultak.
Itt egy fotó róla, csak hogy el ne felejtsd, milyen.

 
Én is jól vagyok, csak egy kicsit fárasztó így egyedül, Nélkületek.
Remélem, Te is nagyon jól vagy, és azt is, hogy sok-sok like összegyűlik, és megnyered az új telefont.

Puszi, Fruzsi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése