Mit is mondhatnék? Hazudtam.

Ma beszólt egy ötéves. Két mondattal annyira zavarba hozott, hogy a végén menekülésképpen hazudni kényszerültem neki. Az eset mélyen elgondolkodtatott. Szembesített az életemmel, és azzal is, hogy vajon én hogyan akarom nevelni Bencét. Őszintén persze, de mennyire?

Önsajnálat - fúúúúúúúúúúúúúj!

Tegnap egy naaaaaaaaagy szülinapi családi partit követően hirtelen ketten maradtunk Bencével. Vacsi után még hagytam egy kicsit az etetőszékében, hadd nézze kedvenc gyerekdalait a YouTube-on, én pedig kiszöktem az erkélyre cigizni. (ezisfúj) És ekkor rám szakadt a magány.

Lencsibabaelv - Vedd le a polcról, használd, majd tedd vissza oda, ahová való!

Forrás: bebizsiraf.hu

Volt egyszer egy pasim. Talán két hónapot jártunk. A kapcsolatunk abból állt, hogy amikor rosszullétig berúgott, megjelent nálam, én ápoltam, volt, hogy a fejét a csap alá kellett tartanom, hogy jobban legyen, aztán hozzám bújt az ágyban, elmondta, hogy milyen jó, hogy vagyok neki, az ő "Lencsi babája", édesen dörmögve elaludt, majd másnap reggel elment, és nem láttam a következő heti rosszullétéig. Ennyi. Két hónap kellett, hogy véget vessek ennek. Azóta is jóbarátom, de sosem merném még egyszer igazán közel engedni magamhoz.