2013. február 18., hétfő

Ma reggel

Egy anya olyan, mint a levegő. Csak akkor vesszük észre, hogy mennyire fontos, amikor nincs velünk. 
Ezt a gondolatot Adra barátnőmtől hallottam, aki szintén hallotta valakitől. De nem a forrás a lényeg, hanem a mondanivaló, és hogy árvaként minden szavával egyetértek. Kivéve a kizárólagosságát. Szerintem ugyanúgy érvényes egy apára, testvérre, nagyszülőre, barátra vagy bárkire, aki a szeretteink körébe tartozik.


Szomorú történetet hallottam a másodunokahúgomtól.
Ma reggel a Fülöp-szigeteken három kisgyermek apa nélkül maradt. A fiatal kosárlabdás srácra, aki együtt nevelte a három különböző anyukától született gyermekét, a barátnője talált rá közös otthonukban holtan. Valószínűleg szívroham vitte el az amúgy makkegészséges férfit. A kicsik még nem tudnak semmit. Holnap fogják megmondani nekik.
Bár a történet egyik szereplőjét sem ismerem, mégis megérintett. Az jutott eszembe, hogy mennyire nem becsüljük meg azt, amink van. A szeretteinket. És hogy milyen tragikusan késő egy ilyen helyzetben rádöbbenni, hogy arról, aki igazán fontos és akiért érdemes teperni,  mindvégig elfelejtkeztünk, hogy más sokkal kevésbé fontos dolgokért teperhessünk. És közben persze a szívem szakad meg a három árváért. Borzalmas felismerés előtt állnak, ami után már sosem lesznek ugyanazok a kisgyerekek, akik voltak.
Ez az írás csak egy csöndben elsuttogott ima. A fiatalon elhúnyt férfiért, és azért, hogy az Isten nyugosztalja. Azért, hogy a gyermekek és a párját elveszítő lány amennyire csak lehet, annyira gyorsan leljenek békére a történtek után. Azért, hogy az ő sorsuk legyen példa mindannyiunk számára, hogy észrevegyük a környezetünkben élő szeretteinket. Akik, ha nem lennének velünk, olyan kínzó hiányt hagynának maguk után, mintha elfogyna a levegőnk. Vegyük észre őket, és bújjunk hozzájuk, amíg lehet. És azoknak is jut ebből az imából, akiknek már nincs kihez bújniuk.



Mialatt írtam ezeket a sorokat, egy Bebel Gilberto dal járt az eszemben.


Egyszer ugyanúgy megérintett ez a dal, mint a fenti történet. Ezért átdolgoztam a szövegét magyarra, és elénekeltem. Ebben Giret Gábor, Hrutka Róbert és Fekete-Kovács Kornél volt a segítségemre. Ha érdekel, meghallgathatjátok ide kattintva.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése