Több mint három napja nem írok a HepiAnyura. Hogy első főnököm, Havasi Rajmond egyik fősorával éljek: talán nem véletlenül. Mert nem vagyok hepi. Egyáltalán. Persze, a mindennapi boldogságok, a tündéri Bence-villanások megvannak, de emellett lehetek unhepi, nem?
Persze mondhatjátok erre, hogy "Ki a szart érdekel?", és igazatok van. Én meg erre azt mondom, "Kapjátok be!" és jól megsértődöm Rátok, és nem írok semmit.
Én nyertem.
ui.: Azért röhögnék, ha ezzel a bejegyzéssel olvasócsúcsot érnék el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése